Egy napos decemberi szombaton elindultunk István aknára. Felkerestük a szénbányászat fellelhető nyomait, emlékeit. Először egy nagyobb bányatóhoz érkeztünk, sok eldobott szeméttel, alkalmi pecások otthagyott tárgyaival. Továbbmenve egy sekélyebb tópartra értünk.
Innen megcéloztuk az István aknai meddőhányót, melyre két meredek ösvényen jutottunk fel. A régi bányaüzem udvarán nagyon sok mély üreg figyelmeztet bennünket, hogy itt bizony a lábunk elé kell nézni ha megyünk, nem szabad bámészkodni. Beérve a műemlék épületekbe szomorú kép tárult elénk. Csak a pusztulás nyomai fedezhetőek fel, minden értéket kimentettek apránként. Még hajdanán a 1989-ben körbefotóztam az akkor még működő üzemet és van viszonyítási alapom az akkori és mostani állapotokról. Remélem a képek tükrözni fogják a jelen pusztuló mivoltát.
Comments are closed.